Rébés MGTSZNincs szlogen.
A mezőgazdasági vontató avagy traktor egy mezőgazdasági haszongépjármű. Mezőgazdasági eszközök mellett használják többek között erdészeti és egyéb berendezések vontatására, mozgatására, szállításra is. Sok tekintetben inkább munkagép, semmint jármű, a KRESZ szabályai szerint nem is minősül gépjárműnek.
A traktorok kezdettől fogva tipikus felépítést követnek: elöl a motortér foglal helyet, ami a kisméretű kerekekkel rendelkező első tengelyen nyugszik, mögötte a traktor végén pedig a vezetőülés vagy vezetőfülke található a kezelőszervekkel, amit a hátsó tengelyen lévő feltűnően nagy átmérőjű, terepgumis kerekek fognak közre. Ennek oka, hogy a klasszikus traktorok a vonóerő kifejtése érdekében a hátsó tengelyükre kapták a meghajtást, amit a földeken történő elakadás elkerülésére nagy méretben, és bordázott terepgumival készítettek el. Az első traktorok még bordázott fémfelniken futottak, és a gumiabroncs elterjedése után is készültek még hegyes tüskés fémfelnis traktorok, amiket ezért „körmös” traktoroknak hívtak.
Az első tengely a traktorok elején kezdetben sokszor még nem tengely volt, hanem egy függőleges csap, ami alá egy darab, vagy két oldalára egy-egy darab kicsi, gumiabroncsozott kerék került, így ezek a korai traktorok inkább háromkerekű járműnek néztek ki, illetve némely ténylegesen az is volt. A kormányzást ennek a csapnak a kormány általi fordulásával végezték. Később aztán a jobb stabilitás miatt előre is rendes tengely került.
A traktorok fejlődésével másfajta kialakítások is megjelentek. Az1960-as években jelentek meg a nagyobb, összkerékhajtású traktorok, amelyeknek már egyforma méretű kerekei voltak. Ezek a nagyobb méretű traktorok gyakran derékcsuklós, azaz ízelt munkagépek voltak, de rajtuk kívül is készültek azonos kerékméretű traktorok. Ezeknél a gépeknél a vezetőfülke a két tengely közé került, minekutána a hátsó tengely feletti szabad rész platónak, vagy másfajta eszközöknek hordozására vált alkalmassá, de gyakran csak a vontatószerkezet mechanikája kapott itt helyet, vagy a plusz üzemanyagtartályok. Az ilyen traktorok megjelenését a tandem-traktorok előzték meg, amelyeket két, első tengelyüktől megfosztott klasszikus traktor csuklós összekapcsolásával alakítottak ki, amíg ki nem fejlődtek a specifikált összkerékhajtású traktorok.
Idővel a hagyományos traktorok modernebb típusainál is megjelent az összkerékhajtás, ahol az első tengelyek kis, sima kerekeit már nagyobb, terepgumis kerekekre cserélték, amik átmérőben ugyan továbbra is kisebbek a hátsókhoz képest, méretben viszont már sokkal tekintélyesebbek a korábbi modellek pici első kerekeinél.
A jobb terepjáró képesség és a laza talajon való elakadás kiküszöbölése végett megjelentek a traktorokon a pluszabroncsozású kerekek, ez azt jelenti, hogy a hátsó, vagy adott esetben mind a négy kerék mellé - vagy inkább rá - még egy, ugyanakkora, ugyanolyan terepgumis kereket szerelnek fel. Az így kiszélesített kerekek felületén jobban eloszlik a súly és a nyomaték. Nagyobb, csuklós traktoroknál a kerekenkénti három abroncs sem ritka, mivel azok sokkal nagyobb tömegűek, így indokolt esetben két pluszabroncs is szükséges lehet minden kerékre.